Üdvözöljük a

Ismét változik a Szakképzési és a Nemzeti Köznevelési Törvény | Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Ismét változik a Szakképzési és a Nemzeti Köznevelési Törvény

Szerző: Kőhalmi Kálmán | 2013. augusztus 23.

Hány éves koráig kezdheti meg tanulmányait a szakiskolában egy tanuló, és a másodszakma kérdésének szabályozása

A  2012/2013. tanévben még a Kt. vonatkozó 52. § (1) bekezdése és 78. § (2) bekezdése volt érvényben, miszerint:

„52. § (1) (…) Nappali rendszerű iskolai oktatásban a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti

a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén a tizenhatodik,

b)

c) középiskola és szakiskola esetén a huszonkettedik

életévét. A c) pontban meghatározott határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik vagy a nyolcadik életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. A sajátos nevelési igényű tanuló esetén, valamint a súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló esetén, továbbá, ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudták teljesíteni, mert a tanuló tartós gyógykezelés alatt állt, az a)-c) pontban meghatározott életkorhoz három évet hozzá kell számítani.

78. § (2) Az iskolai tanulmányok attól az évtől kezdődően, amelyben a tanuló

a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik,

b)

c) középiskola és szakiskola esetén huszonharmadik

életévét betölti, kizárólag felnőttoktatás keretében folytatható.

A c) pontban meghatározott határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a hetedik életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. Sajátos nevelési igényű tanuló esetén, valamint a súlyos beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén, továbbá, ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudták teljesíteni, mert a tanuló tartós gyógykezelés alatt állt, az a)-c) pontban meghatározott életkorhoz három évet hozzá kell számítani.”

 

2013. szeptember 1-jén pedig az Nkt. felnőttoktatásra vonatkozó rendelkezései a következő szöveggel lépnek hatályba:

 

„60. § (2) A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben

a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik,

b) középiskola és szakiskola esetén huszonegyedik

életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.”

 

 

 

 

A másodszakmás tanulók gyakorlati képzése:

2013. január 1-jétől egyértelműen megjelölhető az a jogszabályhely, amely alapján nem lehetséges a tanulószerződés megkötése azon tanulók esetében, akik már szereztek az iskolai rendszerű szakképzésben állam által elismert, azaz az Országos Képzési Jegyzékben található szakképesítést, tehát másodszakmások.

 

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 2. §-a értelmében iskolai rendszerű szakképzésben csak az első szakképesítésre történő felkészítés ingyenes.

2. § (1)2 Az Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, illetve az első szakképzettség megszerzését biztosító első szakmai vizsga befejezéséig a magyar állam közszolgálati feladata.

 

szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 42. §-a (2) bekezdésének 2012 végén elfogadott módosítása rögzíti egyértelműen, hogy „tanulószerződés a tanulóval – a 29. § (1b) bekezdésében foglalt kivétellel – az adott képzés első szakképzési évfolyamának kezdetétől kezdődő hatállyal, az első, állam által elismert szakképesítésre történő felkészítés céljából folyó, költségvetési támogatásban részesíthető képzésre köthető.”

 

2013.09.01-től hatályos:

19. A szakmai képzés ingyenessége

29. § (1)47 Az állam által költségvetési hozzájárulásban részesített iskolai rendszerű szakképzésben – e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével, függetlenül az oktatás munkarendjétől – ingyenes

a) a tanuló részére az első szakképesítésre történő felkészítés keretében az elméleti és a gyakorlati képzés a szakiskolai képzésben öt tanéven keresztül, az érettségi végzettséggel rendelkező tanulók esetén a szakközépiskolai képzésben három tanéven keresztül, valamint egy szakképesítés-ráépülésre történő felkészítés az OKJ-ban előírt képzési időnél egy tanévvel hosszabb ideig,

b) a tanuló részére a szakközépiskolában a szakmai érettségire történő felkészítés hat tanéven keresztül,

c) szakiskolai végzettséggel rendelkező tanuló részére a 24. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott kétéves, érettségire történő középiskolai felkészítésben három tanév,

d) a tanuló részére szakközépiskolában a szakmai érettségi vizsga és első alkalommal a javító- és pótló érettségi vizsga,

e) szakközépiskolában az érettségi végzettséggel rendelkező tanuló részére egy szakmai érettségi vizsgatárgyból tett érettségi vizsga és első alkalommal a javító- és pótlóvizsga,

f) a tanuló részére az iskolai rendszerű szakképzésben az első komplex szakmai vizsga és első alkalommal a javító- és pótlóvizsga.

(1a)48 Az (1) bekezdés d)–f) pontjában meghatározott javító-, pótlóvizsga ingyenes a volt tanuló részére első alkalommal a tanulói jogviszony megszűnése után is.

(1b)49 Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően minden esetben ingyenes az iskolai rendszerű szakképzésben való részvétel a halmozottan hátrányos helyzetű és – az enyhe értelmi fogyatékos és az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő tanuló kivételével – a sajátos nevelési igényű tanuló részére. Ingyenes az iskolai rendszerű szakképzésben való részvétel az enyhe értelmi fogyatékos és az egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő tanuló részére a második szakképesítés megszerzéséig.

(1c)50 A kormányhivatal méltányosságból, a hátrányos helyzetű tanuló – kiskorú tanuló esetén szülője, gyámja – kérelmére, valamint tartós betegség vagy egyéb, méltányolható körülmény esetén a tanuló – kiskorú tanuló esetén szülője, gyámja – kérelmére és a szakképző iskola javaslatára engedélyezheti az (1) bekezdés szerinti időtartam legfeljebb két tanévvel történő meghosszabbítását.

Az Szt. alapján megállapítható tehát, hogy ha egy tanuló azért nem vehet részt ingyenesen a szakképzésben, azaz a szakképesítésre történő felkészítésben, mert a második szakképesítését tanulja, akkor ez azt jelenti, hogy nem csak az iskolai elméleti oktatást, hanem a gyakorlati képzést sem veheti ingyenesen igénybe. Abban az esetben pedig, ha a képzés nem ingyenes a tanuló számára (pl. térítési díjat kell fizetnie), akkor – ugyanúgy, ahogy az elméleti képzés költségeit az iskola felé, úgy – a gyakorlati képzés költségeit is a tanulónak kell megfizetni a gyakorlati képzést szervező felé. Ez a megállapítás az első szakképesítés ingyenességének az elvéből logikusan következik.

Az Szt. 2013. január 1-jétől hatályos fenti rendelkezésének oka az, hogy az iskolai rendszerű szakképzésben a második szakmát tanulóval nem lehet az Szt-ben szabályozott tanulószerződést kötni, hiszen a tanulónak fizetni kell az elméleti képzésért is az iskolában, emellett nem jogosult tanulói pénzbeli juttatásra sem, amely egyébként a tanulószerződés alapján általános szabály szerint járna.

Mindez azt is jelenti, hogy a másodszakmás tanuló esetén a gyakorlati képzést szervező szakképzési hozzájárulásra kötelezett nem tudja elszámolni/visszaigényelni a gyakorlati képzés költségeit, nem kerül sor a tanuló esetében járulékfizetésre, a tanuló nem szerez szolgálati időt, nem vonnak tőle személyi jövedelemadót a tanulói juttatása után, stb. Ez abból az elvből fakad, hogy az állam mindenki számára biztosítja az első, állam által elismert szakképesítés iskolai rendszerben történő ingyenes megszerzését, a második szakképesítés ingyenes megszerzését azonban már nem támogatja, az Szt-ben szabályozott tanulószerződés formájában sem. (Ez alól – az Szt-ben meghatározott – halmozottan hátrányos helyzetű és egyéb, bizonyos fokú fogyatékossággal élő tanulók jelentenek csak kivételt.)

A szabályozás logikáját erősíti az Szt. 29. §-ának (2) bekezdése is, amely értelmében azon tanulótól, akinek a képzésben való részvétel ingyenes, a gyakorlati képzést folytató szervezet a gyakorlati képzés megszervezéséért, végzéséért és a gyakorlati képzés feltételeinek a biztosításáért a tanulótól vagy a tanuló szülőjétől (gyámjától) nem kérhet és nem fogadhat el, a tanuló vagy a tanuló szülője (gyámja) pedig a gyakorlati képzést folytató szervezetnek nem adhat semmilyen pénzbeli, anyagi, természetbeni hozzájárulást vagy költségtérítést. Ez fordítva is igaz: attól a tanulótól, akinek nem ingyenes a képzésben való részvétel, a gyakorlati képzést szervező kérhet hozzájárulást a gyakorlati képzésért.

Természetesen ebben az esetben is meg kell állapodni a feleknek arról, hogy mi alapján és milyen feltételek szerint folyik a gyakorlati képzés, amit akár „tanulószerződésnek” is lehet nevezni, de indokolt inkább gyakorlati képzési szerződésnek vagy gyakorlati képzési megállapodásnak nevezni a tanuló és a gyakorlati képző együttműködésének ezen formáját. (Forma nyomtatvány mellékelve)

Ez a képzési szerződés azonban nem azonos az Szt-ben szabályozott tanulószerződés jogintézményével, de tartalmilag, főbb elemeit tekintve akár meg is egyezhet vele. A legfontosabb része a tanuló és a gyakorlati képző arról való megállapodása kell legyen, hogy milyen finanszírozási feltételekkel vehet részt a másodszakmás tanuló a gyakorlati képzőnél gyakorlati képzésen, hiszen a gyakorlati képző ezen gyakorlati képzés költségeit a szakképzési hozzájárulási kötelezettségéből nem vonhatja le.

Tekintettel arra, hogy a másodszakmás tanulók is állam által elismert szakképesítésre készülnek fel, a gyakorlati ismeretek megszerzése során ugyanazokat a követelményeket kell teljesíteniük, mint bármely más, OKJ-s szakmát tanulónak, és ugyanazokat a feltételeket kell számukra is biztosítani a gyakorlati képzés szervezőjének, mint a képzésben ingyenesen részt vevőknek. A másodszakmás tanulóknak az iskolában a tanulói jogviszonyba tartozó jogokat is ugyanúgy kell biztosítani, és e tanulóknak a tanulói jogviszonyból eredő kötelezettségeiket is ugyanúgy kell teljesíteni, mint az első szakképesítésüket tanulóknak.

A gyakorlati képzési szerződés vagy gyakorlati képzési megállapodás megfelelő megkötésének, tartalmának vizsgálata és ellenőrzése a gazdasági kamara feladata, tekintettel arra, hogy az Szt. értelmében a gyakorlati képzés ellenőrzésének elsődleges felelőssége a gazdasági kamarát terheli.

Megjegyzendő, hogy azon, másodszakma megszerzésére irányuló tanulószerződések esetén, amelyek megkötésére 2012. december 31. előtt került sor és a gazdasági kamara ellenjegyezte, nem merül fel a jogszerűtlenség és az érvénytelenség kérdése, így azok kifutásukig betölthetik a tanulószerződés funkcióját.

Mivel fontos és kiemelt feladat a hátrányos helyzetű fiatalok szakképesítéshez juttatása, ezért az Szt. legutóbbi, 2013. szeptember 1-jétől hatályos módosítása (29. §) megteremti a szakképzésben való ingyenes részvétel lehetőségét a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak és a sajátos nevelési igényű tanulóknak. Így e tanulók egyrészt a második szakma tanulósakor is köthetnek tanulószerződést az Szt. szerint, másrészt az érintett tanulói csoportok munkaerő-piaci esélyei is növekednek.